Fallen Stop Sign

Az egész unióban korlátoznák a külföldi munkát

Az EU-gazdaságok közötti szabad munkaerő-áramlás rendszere – főleg a közép- és kelet-európai tagállamok csatlakozását követő tömeges vándorlás beindulása óta – nem úgy működik, ahogy eredetileg eltervezték, ezért uniós szintű korlátozásokat kellene meghonosítani – áll az egyik vezető londoni társadalmi-gazdasági kutatóintézet szerdán előterjesztett javaslatcsomagjában.

A Demos nevű – magát pártközi, de inkább baloldali irányultságú intézményként meghatározó – kutatóműhely kiemeli, hogy a 2004-es EU-bővítés utáni hét évben csak Nagy-Britanniába majdnem másfél millió munkavállaló érkezett a keleti tagállamokból az előzetes becslésekben szereplő évi néhány tízezer helyett, és közülük egymillióan tartósan letelepedtek. Az elemzés szerint “ez volt a legnagyobb békeidőbeli népvándorlás az európai történelemben”.

Visszatekintve egyértelmű hiba volt nem alkalmazni az uniós szabályok által engedélyezett hétévi átmeneti korlátozást, sőt az is, hogy az EU nem vette fontolóra általánosságban is valamilyen jövedelmi küszöb elérésének előírását a munkaerő szabad áramlásának lehetővé tételéhez – áll a tanulmányban.

Amikor a szabad munkaerő-áramlás rendszerét tervezték, a döntéshozók néhány ezer magasan képzett munkavállaló mozgásával számoltak. Az utóbbi években azonban a rendszer a jórészt alacsony képesítést igénylő munkakörök betöltését célzó tömegvándorlás kiszolgálójává, egyfajta unión belüli “vendégmunkás-rendszerré” vált – áll a Demos szerdán ismertetett tanulmányában.

Az intézet szerint a keleti tagállamokból megindult áramlás legfőbb oka a jelentős jövedelmi különbség volt: a 2004-ben felvett közép- és kelet-európai tagországokban az egy főre jutó jövedelem hozzávetőleg a negyede volt a gazdag tagállamokénak.

A Demos által megfogalmazott javaslatok között az első helyen áll az, hogy további EU-bővítések során elejét kell venni a közép- és kelet-európai országok csatlakozását követő nagyarányú vándorlás megismétlődésének, és az intézet szerint ennek legegyszerűbb módja bizonyos jövedelmi küszöb elérésének meghatározása lenne.

A tanulmány szerint ennek jegyében meg lehetne honosítani egy olyan rendszert, amelynek alapján csak azoknak az EU-országoknak a munkavállalói férhetnének hozzá automatikusan más uniós gazdaságok munkapiacához, amelyekben az egy főre jutó jövedelem elérte az összes többi EU-tagállam fejenkénti átlagjövedelmének 75 százalékát.

Emellett az egyes EU-tagállamok kormányai saját hatáskörükben bizonyos korlátozásokat vezethetnének be, ha a többi uniós országból érkezők száma meghaladna egy előre megjelölt éves felső határt; Nagy-Britannia esetében ez lehetne például 75 ezer. E rendszer a Demos javaslatcsomagja szerint lehetővé tenné a tagállami kormányok számára annak megkövetelését, hogy a magasabb képesítésű külföldi EU-munkavállalóknak legyen konkrét állásajánlatuk, mielőtt az adott országba érkeznének, az alacsonyabb képesítésű külföldi EU-dolgozókat pedig csak olyan munkakörökben lehetne alkalmazni, amelyekre a hazai munkapiacon nincs elég jelentkező.

(MTI)