Nem mindenki jöhet haza karácsonyra

Az ünnepeket ugyan mindenki családi, baráti körben szeretné tölteni, a külföldön szezonális munkát vállalóknak vagy a rövidebb ideje kint dolgozóknak erről az élményről sokszor le kell mondaniuk. Az útiköltség, vagy a szükségesnél kevesebb szabadság szabhat gátat a családi találkozónak.

Noha az ünnepeket, főleg a karácsonyt a legtöbben családi körben szeretik eltölteni, a szezonális munkásoknak ilyenkor esélyük sincs hazajönni. Főleg azoknak, akik vendéglátóznak ebben az időszakban van a legtöbb munkájuk, a vendéglátásban a szilveszter a következő csúcsidőszak.

Azok, akik más foglalkoztatási formában dolgoznak, nagyobb eséllyel tervezhetik a haza utat. Csak az útiköltség okozhat problémát, hiszen a vonat-, busz-, repülőjegy ára nem kevés, és a visszaúttal is számolni kell. Aki még csak rövid ideje van kint, nehezen engedheti ezt meg magának, és nincs is két hét szabadsága.

Őket talán az vigasztalhatja, hogy a karácsony minden országban szép, és más-más hagyományok kötődnek az ünnephez. Enni és inni viszont mindenhol szeretnek ilyenkor, és az ünnepek utáni fogyókúra is általános jelenség.

Anglia hetekkel korábban ünnepi lázban ég, november elejére már minden ház, áruház díszben áll, az utcák fényárban úsznak. A gyerekek december 24-én teszik ki a kandalló vagy az ablak közelébe a hosszú, piros zoknikat, mert a karácsony éjjelén megérkezik Santa Claus. Az angolok december 25-én mennek templomba, és reggel adják át egymásnak az ajándékokat. A fenyőállítás előző este történik, de a szenteste fogalma ott kevésbé ismert. Az ünnepen gesztenyével töltött pulykát esznek, az ebéd fénypontja a karácsonyi puding. December 25-én este mindenki meghallgatja a királynő hagyományos ünnepi beszédét.

Németországban advent idején fenyőfát állítanak az üzletekben, lámpafüzérekkel, szalagokkal díszítik az utcákat. December 4-én, Borbála napján nyílik meg a karácsonyi vásár. A német családok – a gyerekek bevonásával – szentestén karácsonyfát állítanak, a családtagok ajándékot adnak egymásnak. A gyerekeknek Karácsonymanó (Weihnachtsmann) hozza az ajándékot. Az ünnepi vacsora fő fogása a libasült, a püspökkenyér és saját készítésű karácsonyi aprósütemény. A németek karácsonyi szokásai és ételei is nagyon hasonlítanak a mieinkhez. Náluk is gyakran kerül hal az ünnepi asztalra, szeretik a káposztát, a húsokat, és a süteményeket.

Olaszországban ahány ház annyi szokás. Az ajándékot nem a Jézuska, vagy a Mikulás, hanem a jóságos boszorkány, “La Befana” hozza. Ma már külföldi hatásra a újabban Babbo Natale, azaz a Télapó is népszerű, de a hagyomány a boszorkányhoz kötődik. Az olaszok szerint tőle kértek útbaigazítás a napkeleti bölcsek, amikor a napkeleti bölcsek Jézust keresték. A boszorkány először megtagadta a segítséget, de később ezt megbánta, A bölcsek után ment, és minden gyereknek ajándékot adott azért, hogy a kis Jézusnak is biztosan jusson.

A karácsony, egyházi vonatkozása miatt, Olaszországban az egyik legnagyobb ünnepnek számít.

A másik ok, amiért igazán szeretik a karácsonyt, hogy a nagy olasz család együtt van. Nápolyban és a déli régiókban az emberek 24-én éjjel templomról templomra járnak, csak hogy láthassák a kis Jézust. A karácsony esti vacsora az olaszoknál hagyományosan hal. Spanyolországban az ajándékozás fő napja nem Szenteste, avagy karácsony napja, hanem Vízkereszt napja, január 6.

(Külföldi Munka)