Nincs okunk félni

Nem kell félnie Magyarországnak a román és bolgár vendégmunkásoktól. Ők is, mint ahogy Kelet-Európából szinte mindenki Németországban vagy Angliában szeretnének boldogulni. Ugyan csatlakozásukkor Magyarország élt a fokozott piacnyitás lehetőségével, de már akkor kiderült, nem a mi hazánk a végső állomás. Igaz, aki mégis itt helyezkedett el, azt sok esetben kihasználták a foglalkoztatók és a magyar dolgozók fizetésének töredékéért alkalmazták őket. 

Ma Magyarország már nem célországa a román vagy a bolgár vendégmunkásoknak. Míg korábban örültek is a munkaadók, ha a hiányszakmákban foglalkoztathatták például a Romániából érkező munkavállalókat, ez a jelenség megszűnt.

Nem éri meg itt megállni

Néhány évvel ezelőtt még előfordult például, hogy Kiskőrös környékén több volt a külföldi, alkalmi munkavállaló, mint a magyar. Főleg a szőlőültetvényeken alkalmazták őket feketén, de sokan kiváltották az alkalmi munkavállalói kiskönyvet. Ma már ők is képzettek, nyelveket beszélnek, és nem éri meg nekik megállni Magyarországon.

De a változásnak oka az is, hogy itthon olyan magas a munkanélküliség, és például a magyarok által végzett közmunkáért olyan alacsony bért kell fizetni, hogy a gazdáknak nem éri meg a külföldieket alkalmazni.

Egyébként Magyarország ütemezetten nyitotta meg munkaerőpiacát 2007. január elsejétől a bolgár és a román munkavállalók előtt. Az ütemezett nyitás azt jelentette, hogy Bulgária és Románia uniós tagságának első két évében 219 szakmára terjedt ki az automatikus engedélykiadás – olyan szakmákban, ahol munkaerőhiány van. Ilyen volt például az élelmiszeripar, a textilipar, az építőipar vagy az egészségügy.

Az érintett szakmákban kérni kellett ugyan munkavállalási engedélyt, de annak megadása automatikus volt. A meghatározott szakmák és ágazatok mellett könnyítetten juthattak a munkaerőpiacra azok, akik gyakornokként dolgoztak vagy szezonális munkát vállalnak Magyarországon. Ezekben az esetekben megmaradt a korábban alkalmazott kvótarendszer, így évente 700 gyakornok, illetve 8000 szezonális munkás dolgozhatott hazánkban.

Nincs pénz a letelepedésre

Arra nem sok családnak volt esélye, hogy Magyarországon telepedjen le, ehhez ugyanis hiányzott a megfelelő tőke. De már akkor kiderült, a román munkavállalók célországai Olaszország, Németország, kisebb arányban Spanyolország, Franciaország és Ausztria, a bolgároké Görögország, Spanyolország, Olaszország, Németország és Hollandia volt. A közvélemény-kutató cégek szerint a potenciális munkavállalók zöme fiatal szakmunkás férfi volt, de a hosszabb távú munkavállalásra a nők nagyobb arányban vállalkoztak.

Voltak olyan magyar cégvezetők, akik igyekeztek kihasználni az olcsóbb munkaerőt. Kizárólag román sofőröket foglalkoztatott az egyik vidéki fuvarvállaló cég, a munkavállalóknak szállást is biztosított a vállalkozó, egyetlen kikötése volt, magyar sofőrökkel nem találkozhatnak a fele fizetésért dolgozó külföldi alkalmazottak. Egy Tatabánya melletti ipari beruházás állásaira is hiába jelentkeztek magyar munkavállalók, kizárólag a Romániából és Ukrajnából érkező jelentkezőket vették fel. Máshol is nagy üzlet volt a vendégmunkások alkalmazása, Angliában például a lengyel buszsofőrökön spóroltak az érintett cégek.

Mára ez a probléma megszűnt, Magyarországot már tranzit országnak sem választják a korábban még népszerű vendégmunkások. Mint ahogy Kelet-Európából a legtöbben, a románok és a bolgárok is Németországba szeretnének menni, bár Nagy-Britanniában félnek tőlük a legjobban. Németországban egyébként sokkal többen vannak bolgár, de főleg román vendégmunkások, mint magyarok.

(KülföldiMunka)

 



  • Magyarországnak nem kell félni a főleg romániai román vendégmunkásoktól, de a külföldön dolgozóknak már igen! Mondom ezt 6 év Spanyolországgal a hátam mögött…