Nem bántam meg egyetlen percet sem

“Minden percét szeretem ennek az életnek”

Kuvaitban gyerekek testnevelő tanára volt, most már Londonban személyi edző Fanni. Szeret kint élni, nem vágyik haza.

Nem mindennapi, kalandos történet Fannié. Nem gyakran fordul elő, hogy az egri főiskola után előbb Kuvaitban találjon munkát az ember, hogy aztán szerelme kedvéért otthagyja az egészet, Londonba költözzön, és a brit fővárosban legyen egy öt csillagos szálloda személyi edzője.

Nem mondhatni, hogy tudatosan ment volna külföldre dolgozni a most 27 éves, testnevelő tanár Fanni. Négy évvel ezelőtt végezte el az egri Eszterházy Károly Főiskolát és lett testnevelő tanár, illetve művelődésszervező.

Mindig is a sport volt az életem, olyan képesítést akartam szerezni, amivel edzői munkát is vállalhatok.

A főiskola elvégzése után azonban mégsem egy magyar középiskolában vagy egy fővárosi edzőteremben kötött ki. Alig tette le államvizsgát, amikor a városukból származó, akkor már 15 éve Kuvaitban élő ismerőse szólt neki, hogy fiatal női testnevelőt keresnek egy arab-angol kéttannyelvű magániskolába.

Fanni már az általános iskola óta emelt szinten tanult angolul, jól beszélte a nyelvet. Az is kiderült, az nem jelent hátrányt, hogy egyáltalán nem beszél arabul, mert a kinti munkaadó abban bízott, hogy a gyerekek legalább rákényszerülnek majd, hogy angolul beszéljenek.

Diákhitelem volt, amit minél korábban törleszteni akartam, így azonnal igent mondtam.

Hosszas szervezés következett: telefonos interjúk, a vízum ügyintézése, egészségügyi vizsgálatok, és “a budapesti kuvaiti konzulátus sűrű látogatása” után 2009 októberében egyedül kiutazott a Közel-Keletre.

Ehhez nem csak vízumra volt szüksége, az ottani munkaadójától postán kapta meg a munkavállaláshoz szükséges, egy évre szóló meghívót. Az egészségügyi vizsgálatok eredményeit is be kellett mutatnia a budapesti kuvaiti konzulátuson: Hepatitis- és  AIDS-tesztet végeztek, de más általános, kisebb egészségügyi igazolásokat is elvártak.

Ha ez nem lett volna elég, a szükséges egészségügyi vizsgálatokat a következő hónapban egy helyi kórházban újra elvégezték. Elég macerás volt, de végül megkapta az egy évre szóló pecsétet, így már gond nélkül ki-be járhatott az országban.

Az iskola hatalmas luxuslakást, sofőrt és takarítónőt biztosított nekünk, úgynevezett tengerentúliaknak. Sokféle náció verbuválódott össze: új-zélandiak, amerikaiak, angolok, de a kellemes életkörülmények dacára az élet nem volt könnyű.

Fiatal európai nőként élni egy arab országban, ahol alkoholt nem lehet fogyasztani és nyilvánosan tilos mindenféle testi érintkezés, még a baráti puszi is, szigorú öltözködési szabályok vannak, illetve állandó a forróság, az nem enyhíti a honvágyat.

Lassan mégis hozzászokott a kinti élethez, de soha nem tudta elfogadni a szabályokat. Ugyanakkor fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az ottani magyar közösség “csodálatos, összefogó befogadó, segítő, igazi baráti kör,  akkor mindent ők jelentettek”.

A fővárostól 70 kilométerre, a lakástól egy órányi autóútra lévő “roppant konzervatív” kis városban tanított. Jó fizetése volt, 500 kuvaiti dínárral (390 ezer forinttal) kezdte, ami a következő tanévben még több lett.

Ám hiába a luxus, helyzetét nehezítette, hogy párja akkor már két éve Londonban dolgozott. A fiú meglátogatta Fannit, és azt tervezte, hogy szerelméért elköltözik az esős angliai városból, és Kuvaitban keres állást.

Aztán másképp alakult. Noémi hagyta ott Kuvaitot 2011 februárjában, és Londonba költözött.

Azóta itt élünk boldogságban, és néha már úgy érzem, Kuvait csak álom volt.

Amikor Londonba utazott az volt a célja, hogy elvégezzen egy nemzetközi személyi edzői tanfolyamot, és sporttudását a gyerekek nevelése után a felnőttek edzésében kamatoztassa.

Fanni azt biztosan tudta, hogy sporttal szeretne foglalkozni, akkor legegyszerűbbnek az úszómesteri állás tűnt. nagy szerencséje volt, mert a lakásukhoz közel volt az sportközpont, ahová a kötelező egy hetes életmentő tanfolyam után azonnal fel is vették. A tanfolyam 6 napos volt, és 300 fontba (109 ezer forintba) került.

A London-szerte szinte mindenhol jelen lévő és az önkormányzat által fenntartott nyilvános sport- és szabadidő központok szinte biztos állást nyújtanak, körülbelül 1100-1200 fontért (397-434 ezer forintért). Feljebb lépési lehetőség is van, a jó munkaerőt megbecsülik, és a továbbtanulást is fizetik.

Fanni így érte el az álmát: a különben elég drága, akár több ezer fontba kerülő személyi edzői tanfolyamot ugyanis a szabadidő központ fizette. A lány így munka mellett fél évig heti háromszor iskolába járt, az elméleti és gyakorlati vizsgák után pedig meglett a várva várt képesítés is.

Közben a sportközpontban is értékelték a kemény munkát, és előléptették. Az úszómester csapat kisfőnöke lett Fanni, az ő feladata volt a beosztások elkészítése és a vezetéssel járó papírmunkák elvégzése. A konditerem világába is jobban belelátott már, de a nagy sportközpont mindennapi teendői két évig teljesen lefoglalták. Ekkor úgy érezte, váltania kell.

Így került el a jelenlegi munkahelyére tavaly júniusban: egy híres londoni öt csillagos szálloda fitnesz központjának megnyitásokor vették fel. Személyi edző lett, úgynevezett Fitness Concierge pozícióban dolgozik. A konditerem 24 órán keresztül nyitva van, Fanniék reggel 6-tól este tízig tartó műszakokban dolgoznak, de napi nyolc óránál többet nincsenek a munkahelyükön. Az ebédet a hotel konyhájáról kapják.

Fanni párja egy másik, szintén öt csillagos szállodában dolgozik. London belvárosában élnek, amely ugyan a legdrágább, viszont mindketten 20 perc sétával a a munkahelyükön vannak. Számukra minden pénzt megér, hogy nem töltjük utazással az időnket. Így van magánéletünk. Egy kis studio lakásban élnek, havi 1200 font (434 ezer forint) lakbért fizetnek.

Fanni azt mondta, ő nem csalódott semmiben, nagyon szeret Londonban élni, jól érzik magukat, és egyelőre nem is tervezik, hogy Magyarországra költöznek.

Megszoktuk ennek a csodás nagyvárosnak a lüktetését, amely ugyanúgy nyújt magányt, mint szűnni nem akaró pezsgő társasági életet. Annak aki szeretne külföldön munkát vállalni, én csak csupa jót mondhatok, igazán szeretem ennek az életnek minden percét.